Legyen világosság: természetes és szerzett immunitás, oltási sémák és gondolati elhajlások

Az emberi szervezet fertőzésre adott válasza független attól, hogy mit gondolunk róla. Legalábbis orvosi élettan szempontjából az. Független. Az alábbiakban összefoglalom az immunrendszerünk fertőzésekkel szembeni működésének alapjait, az oltást mint egészségügyi technológiát, és kitérek néhány Covid-19 járványra jellemző témára is.

Az alábbiakról lesz szó. A leírás során törekszem az egyszerűségre, közérthetőségre, ezért minden részletre meg sem próbálok kitérni. Ha sikerült, akkor a különböző részek egymást követve alkotnak teljes képet, ezért az immunitásra és oltásra vonatkozó tartalmakat együtt ajánlom. A "hiedelmek" rész az élettani alapozás szempontjából elhagyható, azoknak érdemes, akiknek vannak oltásellenes automatikus gondolataik vagy ismerőseik. Szóval mindenkinek ajánlom, akinek vannak ismerősei.

1. A láthatatlanságról és a fertőzésekről általában

2. A szervezetünk fertőzésekre adott válaszai. Veleszületett immunvédelem és szerzett immunitás. Az immunrendszer emlékezőképessége.

3. Az oltás, mint az immunvédelem kialakításának és a megelőzésnek eszköze. Az oltási technológia előnyei és korlátai.

4. GYIK: babák passzív immunizációja az anyák oltásával

5. GYIK: fertőződés és betegség oltás után, ki kamuzik?

6. Negatív automatikus gondolatok a hétköznapi járványkezelésben

Gyerekként megtanuljuk, hogy ha befogjuk az orrunkat és nem nyitjuk ki a szánkat, gyorsan szorult helyzetbe kerülünk: elfogy a levegőnk. Arra a következtetésre juthatunk, hogy van körülöttünk valami láthatatlan, ami mégis kell az életben maradáshoz. Azt is megtapasztaljuk, hogy a víz alatt nincs ilyen. Szóval láthatatlan, és el is különül. Ez a tanulási folyamat tapasztalati úton történik. Később, felnőttként már időben és térben kevésbé kiélezett helyzetek állnak elő, mégsem feltétlen vagyunk az új ismeretek megszerzésére olyan nyitottak, mint gyermekként voltunk. Azt például tudjuk (bár szintén nem látjuk), hogy a sütőből szabályozatlanul felszabaduló szagos gáztól meg lehet fulladni, azt már nehezebben hisszük el, hogy van egy láthatatlan vírus a levegőben, ami válogatás nélkül veszélyt jelenthet ránk, mindenféle variációkban.

A levegőben szállingózó vírusok és a baj kialakulása között annyi törvény és folyamat zajlik le, hogy energiatakarékosabb figyelmen kívül hagyni azokat. Ez békeidőben még nem is jelent túl nagy kockázatot: legtöbbször tiszta nyereség, foglalkozhatok mással. Egy világjárvány közepén viszont átértékelődik ez a tudás vagy tanult tehetetlenség. Valójában ugyanis nem vagyunk tehetetlenek. A természet törvényei akkor is "élnek és hatnak", ha az én testem kocsma, a tied meg templom, vagy fordítva.

Környezeted: láthatatlan szövetségesek és idegenek

Minden élőlény elképzelhetetlen számú mikroorganizmussal teli környezetben él (orvostanhallgató koromban ezeket véletlen mindig mikroorgazmusnak olvastam, automatikusan). Ahogy az elnevezésből is következik, ezek annyira picik, hogy szabad szemmel nem láthatók: baktériumok, gombák, vírusok, egyebek. Nem feltétlen jelentenek veszélyt, vannak köztük szövetségesek, akikkel együtt élünk (pl. bőr normál flóra - egészséges bőr vagy bélbaktériumok - jó emésztés), vannak köztük kártékonyak - nem a szervezetünkbe valók, illetve olyanok is, akik csak bizonyos körülmények közt válnak ellenféllé (opportunisták). Mindkét esetben a köztünk és köztük való egyensúly és határok, vagy az egyensúly- és a határok felborulása határozza meg, hogy mi történhet.

A kártékony mikroorganizmusok* támadását hívjuk fertőzésnek. A vírusok például önmagukban nem képesek szaporodni, ahhoz gazdassejteket használnak fel, és közben a megtámadott szervezetben elváltozásokat okoznak (pl. orrnyálkahártya- vagy tüdőgyulladás). Ugye azt megintcsak minden gyerek megtapasztalta, hogy csupa takonyként az orrán át nem kap levegőt, a száján át viszont igen. Na ez mindaddig igaz, amíg a tüdő képes oxigént juttatni a vérbe.

* Patogén (kórokozó): a kártékony, kicsi, öntevékeny szervezeteket röviden patogéneknek szoktuk nevezni, a fogalom feloldása a következő: a páthos/patosz (πάθος) szótőből (gör.: szenvedés, betegség, érzés) és a -gén képzőből áll. Utóbbi az ergon (ἔργον) szóból (tevékenység, működés) ered. Nekem mondjuk a genezisből jobban következik: valami olyan, ami képes megteremteni, létrehozni valamit, valamilyen állapotot. (Ez igaz pl. a génjeinkre is). Esetünkben tehát szenvedést vagy betegséget képes okozni.

Fentiekből jól látszik, hogyan ismétlődik a gyermekkori probléma: számomra ez a cucc láthatatlan, ha nincs mikroszkópom meg szupertitkos laborom a pincében, akkor vagy hiszek annak, aki tapasztalt belőle valamit vagy nem. (Egy perces néma csend az elmebetegként megbélyegzett Semmelweis Ignácnak, amiért összefüggést fedezett fel a gyermekágyi halálozás és a láthatatlan kórokozók között, hogy aztán szükségesnek lássa a fertőtlenítős kézmosást a boncolás és a szülés levezetése között: megfigyelt, következtetett, tesztelt, következtetett).150-200 éves, fiatal tudományágról beszélünk. Tegyük fel, hogy mi most hiszünk a szakirodalomnak. Akkor a lényeg, hogy a fertőzésekkel szembeni küzdelem és a védelem kialakulásának lehetőségét az immunrendszerünk jelenti.

Immunrendszer: a tested saját biztonsági szolgálata

A élővilág fejlődéstörténetében kihaltak azok, akik nem tudtak védekezni a szervezetük kárára szaporodó többiekkel szemben, és fennmaradtak, akik a támadásokat el tudták hárítani. Ilyen terrorelhárítási központ lett az immunrendszer. A terror kifejezés szerintem helytálló a fertőzések kapcsán: aszimmetrikus hadviselésről van szó, a kórokozók nyilvános erőszakot alkalmaznak, célpontjuk lehet bármely csoport, szervezet, állam vagy egyén, és a pszichés hatások sem maradnak el. Bár ennek a láthatatlan ellenségnek nem a félelemkeltés az elsődleges célja, hanem a saját túlélése.

Igen, a természet valahogy mindenbe beleírta a saját túlélését, ami a mi személyünkre és okosságunkra közömbös: "élni" / "élni hagyni" / "bántani, ha anélkül nem tudok élni". Így a kórokozónak is kell tőlem valami, a saját túléléséhez.

Szerencsére belénk is írt a természet ilyen törvényt, és a terrorelhárításhoz szükséges bizonyos programokat. Alapbeállítás szerint van velünk született (természetes) immunitásunk (védelmünk) és képességünk arra, hogy a szervezetünk fejlessze ezt a védelmet, utóbbi a szerzett immunitás (lsd. lentebb az első és az ismétlődő fertőzésre adott válaszokat és az oltási technológiát). A két rendszer együtt és egymás mellett is működik.

A veleszületett immunitás sejtjei érzékelik az idegen lényt/anyagot, de nem azonosítják a kórokozókat, és - ha a hírszerzés az ismeretlent veszélyesnek minősítette, valahogy megpróbálják elpusztítani vagy eltávolítani azt. Ilyen immunreakció például, hogy a "fogdmeg" fehérvérsejtek elkezdik felfalni a bacikat. Mivel ebben az esetben a sejtek nem tanulják meg azonosítani a támadót, nem marad vissza emlék. A szervezetünk próbálja optimalizálni az erőforrások elhasználását. Van egy kocsmád, amiben időnként valaki rendbontást követ el, zaklatja a lányokat vagy verekszik - neked ez még nem okoz az üzlet szempontjából jelentős károkat, mindenki fogyaszt rendesen. Alkalmazol hát biztonsági őröket, akik a rendbontókat kidobják. Nem az a lényeg, hogy ki volt a rendbontó - múlthéten valami külföldi faszi, tegnap meg a helyi menő csávó, szóval nem volna hatékony ha innentől kezdve minden turistát automatikusan kidobnál. A biztonsági őrök a rendbontó viselkedésre fognak reagálni.

Tegyük fel viszont, hogy van egy visszatérő társaság, akik rendszeresen vagy egyre több gondot okoznak. Nem segít, hogy már többször kidobattad őket. Csinálják a fesztivált, mindig csak a tűzoltás megy. Ki kell találnod valami hatékonyabb megoldást, ami a visszatérő probléma kezelésére vagy a nagyobb kár elkerülésére alkalmas (adaptív immunválasz kell). Egy ilyen megoldás két fő szempontra koncentrál:

1. Korábban kell felismernem, hogy ki a potenciális kórokozó, hogy megelőzhessem vagy minimalizálhassam a kárt. (Ezt a társaságot be se engedem a kocsmába vagy elküldöm őket mielőtt annyira lerészegednek, hogy szétvernek mindent).

2. Nem szabad elfelejtenem, hogy mi történt. A jövőre nézve képesnek kell lennem újra felismerni és elhárítani a bajt (immunmemória).

Szóval a veszélyes kocsmázók miatt alakult ki a szerezhető immunitás.

A veleszületett és a szerzett immunitásban egyébként közös, hogy az elhárítást végző sejtek mintázatokat ismernek fel, a felismerőképességük a részletekben tér el. Míg a veleszületett rendszer kb. csoportokra közösen jellemző részeket ismer fel, addig a szerzett immunitás lehetővé teszi, hogy pl. felismerjük a koronavírust a tüskefehérjéről. Megint csak a kocsmapéldával élve: nem akarom kidobni az összes tetkóst (mert vannak bacik pl. az emésztőrendszeremben, akik nélkül elég szorult helyzetbe kerülnék), de azt a sárkánytetkósat, aki a múltkor is szétverte a berendezést, na annak a bandáját nem kéne hagyni elszaporodni (pl. hogy ne legyen roncsoló tüdőgyulladásom).

Hogyan alakul ki az adaptív immunválasz?

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakul ki egy kórokozóval szemben védelem, és hogyan lesz abból immunmemória, vagy hogy miért kell két oltás ugyanabból, és hogyan fertőződhet meg valaki oltása után...? Na, ahhoz picit jobban bele kell mennünk a folyamatokba. A immunrendszer működése nem mágia, az elhárítás nem feltétlen 100%-os, ahogyan a szerzett immunitás kialakulása sem egyszerűen az oltáson múlik.

Immunsejtek, antigének, ellenanyagok röviden

A kórokozókkal szemben sokféle sejtünk képes így-úgy fellépni. Említettem fentebb fogdmegeket, így vannak pl. "természetes ölők" (NK-sejtek), makrofágok (bekebelezők), és vannak őrszemek meg járőrök is (hízósejtek és dendritikus/D-sejtek). Általánosságban az is elmondható, hogy a mindenféle sejtek segítik és aktiválják egymást a fertőzések felismerésében és leküzdésében.

Írtam az imént, hogy a vírusoknak a szaporodáshoz gazdasejtre van szüksége. Így nem nehéz belátni, hogy míg egy sejten kívüli baktériumot egy fogdmeg ki tud dobni, addig egy saját sejtjeinkben bujkáló kórokozót már nem lehet csak úgy kipenderíteni.

Míg a fenti sejtek főként a veleszületett immunitás feladatait látják el, addig a szerzett immunitás szakosodottabb sejtcsoportokat igényel. Ezek két fő csoportját a T- és a B-sejtek alkotják, akik megtanulják felismerni az idegen, nem saját dolgokat. Míg a veleszületett immunitás sejtjei többnyire valamilyen "bunyóval" vagy valamilyen "mechanikus" megoldással számolják fel a kórokozókat, addig a szerzett immunitás sejtjei (mint a titkosszolgálat), szervezettebben működnek. Hogy értem ezt?

Úgy, hogy ezek a sejtek képesek egy konkrét kórokozóra szakosodni. Amikor egy naiv T-sejt ilyen formában "egyéniséget kap" - osztódni kezd - a klónjai éppolyan hatékonyak lesznek azzal az egy kórokozóval szemben, mint amilyen ő maga (effektor sejtek). A D-sejtek lesznek azok, akik a hírszerzés során megszerzett bizonyítékokat (az antigént) bemutatják a T-sejteknek, akik ettől állapotba jönnek.

Miután egy kórokozó legelső fertőzését legyőzzük, a szakosodott T-sejtek egy részéből memóriasejt lesz. A memóriasejtek békeidőben részben a nyirokcsomókban, a szervek nyálkahártyáiban és a vérben maradnak jelen. A memóriasejteknek köszönhető, hogy ismételt fertőzésnél az adaptív immunválasz sokkal gyorsabban kialakul (lásd lentebb).

A B-sejtek immunoglobulionkat (Ig) termelnek - ezeket ellenanyagoknak vagy antitesteknek is szoktuk hívni. Az idegenség vagy kórokozó felismerésére alkalmas mintázat/alkotórészt az antigén. Ilyen alkotórész vagy minta megjelenhet a saját sejtjeinken is. A B-sejtek által termelt ellenanyagok a kórokozó antigénjéhez kötnek.

A B-sejtek mindaddig naivak, amíg nem találkoznak antigénnel. Antigéntől függően a B-sejt maga is képes aktiválódni, ha az antigén nem fehérje természetű alkatrész. Ha viszont az, akkor kell neki egy segítő T-sejt, aki aktiválja. Aktiválás után a B-sejt effektor formái a plazmablaszt (osztódni képes) és a plazmasejt lesznek (osztódni már nem képes), ellenanyagot termelnek, egy kisebb csoport pedig hosszú élettartamú memóriasejtté alakul.

Az ellenanyagok a vérbe és a nyálkahártyákra kerülnek, onnan pedig rátapadnak, megjelölik a kórokozókat. Erre azért van szükség, mert a velünk született immunrendszer sejtjei (pl. a bekebelező fagociták) csak korlátozottan képesek egyedül felismerni a kórokozókat, ha viszont egy idegent IgG ellenanyag borít, akkor drámaian hatékonyabbak ezek a sejtek. Ez az antigén-ellenanyag (antitest) kapcsolódás miatt lehetséges ("kulcs a zárba"). Hasonló a helyzet a korábban említett NK-sejtekkel is, annyi különbséggel, hogy ezek a saját "deviánsan" viselkedő sejtjeink elpusztítására vannak ráállva.

A fertőzés leküzdése után - az antigént hordozó kórokozók eltűnésével - az ellenanyagok szintje csökken, a plazmasejtek néhány kivétellel elpusztulnak. Néhány hosszúéletű sejt viszont befészkeli magát a csontvelőbe és onnan szekretálgatja tovább az ellenanyagot, aminek köszönhetően annak mennyisége a vérben egy alacsonyabb szinten fennmaradhat. Érdekesség, hogy ezeknek a "túlélési fészkeknek" a befogadóképessége korlátozott. Becslések szerint emberben 1000 körüli antigénre szerezhető meg így tartós immunitás, ami évenként kb. 30 új antigént jelent, ezen túl felejtünk. Ezt a kapacitást valószínűleg ki is használjuk. Valójában rengeteg idegennel birkózik meg a szervezetünk úgy, hogy észre sem vesszük.

Hogy miért van ehhez szükség ilyen sokféle stratégiára?

Egyrészt azért, mert a kórokozók - lévén hogy az életciklusuk sokkal rövidebb, gyorsabban változhatnak az új körülményekre reagálva, mint mi. Sokkal gyorsabban. Például olyan mutáción mehetnek át, ami az addig felismert mintázatot felismerhetetlenné teszi vagy akár el is tünteti (pl. első napod biztonsági őrként, és a visszatérő bajkeverőt még sosem láttad személyesen, a többiek azt mondták, hogy a felkarján lévő sárkánytetkójáról majd megismered, de aznap a pali már dzsekiben jön - ez történik pl. egyes baktériumok antibiotikum-rezisztenssé válásakor). Szóval a biztonsági rendszer hatékonysága úgy növelhető, hogy több információt gyűjtök a veszélyforrásról: többféleképpen, több jellemző alapján is képes vagyok felismerni és elhárítani. Gondolom ezért annyira változatos az immunrendszer, mint amennyire a jéghegy csúcsát próbálom kapargatni.

Elsődleges és másodlagos immunválasz

A jelenlegi helyzetre való tekintettel nézzük meg egy vírusos példán keresztül, mi történik, amikor először találkozunk egy kórokozóval, és mi a különbség az újabb, későbbi találkozáskor, ha kialakult az immunmemória?

Amikor az immunrendszerünk először, naivan találkozik valamilyen antigénnel, az elsődleges adaptív immunválasz folyamata kb. 2 hét alatt zajlik le (sejtek aktiválódása, együttműködése, szakosodása, effektorkodása). Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a titkosszolgálat és a terrorelhárítás képbe kerüljön egy új, veszélyes idegennel kapcsolatban. Egy naiv T-sejtnek például 3-4 napra van szüksége ahhoz, hogy effektor sejtté váljon, miután az antigén megjelenése aktiválja, utána még osztódnia kell. Így alakulnak ki az ún. citotoxikus T-sejtek, amik a sejtbe bejutó kórokozók (pl. vírusok) felszámolására képesek - ahogy a nevében is benne van: a fertőzött saját sejt elpusztításával. (N.B.: gyulladás = csatatér, ahol a fertőzés rombol, a saját immunrendszerünk pedig áldozatokat hoz, és a felek mindenféle biokémiai fegyvereket használnak fel egymás ellen).

Az elsődleges immunválasz a fertőződés idejéhez képest megkésve, mérsékelten alakul ki. Ismételt fertőződés esetén viszont már sokkal gyorsabban, nagyobb erőket megmozgatva vagyunk képesek a veszélyre reagálni. Ennek követésére jó az ellenanyagszint (Ig-szint) mérése. Először egy egyszerűsített ábrán:

A korábbi tapasztalatnak köszönhetően az ellenanyag termelés az újabb találkozáskor már gyors, a vírus nem tudja megfertőzni a sejteket vagy ha meg is fertőzi, nem képes olyan kiterjedt károkozásra, mint korábban - így súlyosabb megbetegedést/egészségkárosodást sem okoz. Köszi memóriasejtek. Most pedig egy részletesebb folyamatábra:

A fenti ábrán kétféle ellenanyag szint alakulása látható, IgM és IgG. Ezek a Covid-19 gyorstesztek miatt már ismerősek lehetnek: a gyors előszűrés, illetve a lezajlott fertőzés és immunmemória utólagos igazolására is használjuk őket. A természetünkből adódóan egyik sem lehet 100%. Ha az ábrán megnézzük, az első fertőződés előbb megvalósul (felszaporodó vírus), minthogy a tünetek megjelennének (észlelés), és az ellenanyag termelés lassan ér el egy kimutatható szintet (így kaphatunk tévesen negatív eredményt, ha korai szakaszban tesztelünk). Mígnem ha a gyorsteszt IgM pozitív, akkor tényleg covidosok vagyunk. Utánkövetésnél hasonló a helyzet: ha az IgG pozitív, akkor átestünk rajta, azonban ha negatív, az még nem feltétlen jelenti azt, hogy nem voltunk covidosok, inkább csak azt, hogy az ellenanyag mennyisége olyan szintre csökkent, amit a tesztmódszer már nem tud kimutatni, vagy rosszabbik esetben: nem alakult ki erős memória. Hogy az utóbbi hogyan, miért, milyen gyakran fordul elő, azt a Covid-19 kapcsán igazából még nem tudhatjuk. Nincs elég tapasztalatunk, nem telt el elég idő hozzá, nem gyűlt fel elég adat. Stb.

Oltás, mint technológia

Az immunrendszer fenti tanulási képességét ismerte fel az orvostudomány, amikor védőoltásokban kezdett gondolkodni. Van pl. egy ritka undi mikobaktérium, ami TBC-t okoz. Túlcsordul a szépirodalom és a filmipar vért felköhögő, haldokló hősökkel. A veleszületett immunválasz nem volt elég, és sokaknál túl lassú volt az adaptív immunválasz, ahhoz hogy esélyük legyen kigyógyulni belőle. Mi lenne, ha nem várnánk meg, hogy az emberek megbetegedjenek? Mi lenne, ha fognánk a mikobaktéruimot - legyengítenénk, hogy ne legyen képes a tüdőszövetet szétbaszni? Lehet, hogy a szervezetünk hasonlóképpen megtanulná, hogy ez egy potenciálisan veszélyes idegen, és ha egyszer mégis élesben találkozik vele, gyorsabban/hatékonyabban tud rá reagálni!

Na kb. így alakult ki a BCG oltás, amit 4 hetes korunkig mindannyian megkapunk, és nem halunk halomra tbc-ben. Félreértés ne essék: vannak tbc-s megbetegedések, de kezelhetők, nem feltétlen halálosak, na meg a kötelező oltás óta nem is jelenik meg járvány-nagyságrendben (nálunk).

A védőoltások célja tehát a fentiek alapján az, hogy a fertőzéssel járó veszélyhelyzet és kockázat nélkül alakuljon ki az elsődleges immunválasz. Ezt pedig úgy, hogy valamilyen formában beadom azt a mintázatot/alkotórészt, amit szeretnék, hogy a jövőben az immunrendszerem gyorsan felismerjen. Az oltási technológia fejlődése mentén ennek ma már több módja van:

I. generációs védőoltások: adjuk be a kórokozót

a) élő, legyengített kórokozó: ilyen oltás pl. a 15 hónapos kor körül adott MMR (élő, legyengített kanyaró, mumpsz, rubeola) - kvázi bilincsben visszük a tanúk elé őket.

b) inaktivált/elölt kórokozó: pl. veszettség elleni védőoltás, a Covid-19 oltóanyagok közül pedig a kínai Sinopharm.

Lényeg: a kórokozót megfosztjuk a károkozás képességétől. Előny: több tulajdonságát is megismerjük a kórokozónak, jó immunmemória alakulhat ki. Kockázat: kifejezett gyulladásos folyamat, hiszen a teljes kórokozó összes antigénje bekerül a szervezetünkbe. Veszély: ha a legyengítés nem az összes kórokozót inaktiválja, előfordulhat megbetegedés.

II. generációs védőoltások: alegység és rekombináns oltóanyagok

Az elölt/legyengített kórokozós oltóanyagok nem mindig sikerültek 100%-ban ártalmatlanra, ezért a fejlesztés következő gondolat az volt, hogy mi lenne, ha nem adnánk be az egész kórokozót, csak egy részét? Ilyen az új Hepatitis B elleni védőoltás, és a HPV elleni védőoltások.

Lényeg: egy jól azonosítható (lehetőleg nem változó) mintázat elkülönítése, és annak beadása. Előny: egyszerre biztosíthatjuk, az immunitás megszerzéséhez a mintázatot/alkatrészt, és azt, hogy a fertőzés/betegség véletlen se tudjon kialakulni. Hátrány: ha a kórokozó megváltoztatja a "kiemelt" jellemzőt, már nem leszünk képesek felismerni. A védettség megszűnik. Új oltóanyag, új tanulási folyamat válik szükségessé.

III. RNS/DNS technológia: összeszerelési útmutatók

A 90-es évek óta fejlesztik az oltóanyagok újabb generációját, melynek lényege, hogy nem az alkatrészt juttatjuk be a szervezetbe, hanem annak az összeszerelési útmutatóját. Ebből következik, hogy egyelőre csak fehérje antigének megismerésére alkalmas (mert a DNS-ről és az RNS-ről a fehérjék összeszerelésének módját tudjuk leolvasni).

A Covid-19 kapcsán ilyen oltóanyagok a Pfizer és a Szputnyik V is. Azzal a különbséggel, hogy a Szputnyik V vírus-vektorral bevitt DNS-t, míg a Pfizer mRNS-t tartalmaz, amit kb. egy zsírgolyóba csomagoltak be. Erre a csomagolásra azért van szükség, mert ha csak úgy belőnénk egy kis DNS-t vagy RNS-t, a szervezetünk azt helyben lebontaná - nem jutna el az azt feldolgozó sejtekig. Így az orosz oltóanyag egy emberre nem veszélyes vírusba csomagolta a DNS-t (a vírusok pedig képesek ugye bejutni a sejtekbe, és ott kifejezni a bennük lévő genetikus anyagot), míg az amerikai megoldás az volt, hogy a sejtmemránba beolvadni képes burkolatot adtak a genetikus információnak. Mindkét esetben mi magunk legyártjuk azt a tüskefehérjét, amit aztán ha felismerünk a Covid-víruson, gyorsan szembe tudunk vele szállni. Hát így. Kockázat: annyira új technológia, hogy még nincs tapasztalatunk arra vonatkozólag, hogy lesznek-e hosszútávú mellékhatásai.

Ha a jelenleg elérhető Covid-19 elleni védőoltásokról szeretnél részletesen olvasni, akkor a Telex készített a napokban egy alapos összefoglalót, amit itt érhetsz el.

Az oltásokról röviden, a lényeget: kockázatmentes megoldás nincs. De bármelyik oltásról is legyen szó, jóval alacsonyabb a kockázat megkapni egy új oltást, mint elkapni pl. a Covid-19 brit variánsát. Ha csak egy nagy különbséget emelek ki: a legtöbb oltóanyag olyan antigént tartalmaz, ami semmilyen szín alatt nem képes tüdőgyulladást okozni, míg az áteséssel megszerzett immunitásnak mindenféle szervi érintettség az ára. A halál se kizárt.

Megbetegedés oltás után, oltási reakciók, túlérzékenység

100%-os megoldás nincs, nem is lesz. A szerzett immunitás és az oltással lehetséges megelőző immunitás megszerzése egy lehetőség, ami a fertőződéssel és betegséggel járó kockázatokat csökkenti. Hogy kinek mennyire, az nem egyszerűen az oltáson múlik, hanem az immunstátuszunktól, a genetikai adottságainktól és az általános egészségügyi állapotunktól is függ (ide értve nem csak az alapbetegségeket, hanem a leterheltséget is).

Fentebb írtam, hogy az elsődleges immunválasz kialakulása 2 hét. Ebbe a képbe helyezzük be az oltást: a legelején nem a vírussal, hanem az oltóanyaggal kezd dolgozni a szervezetünk, a fertőzés viszont előbb érkezik, minthogy az adaptív védekezésre már készek lennénk. Persze, hogy meg tudunk így betegedni. Sőt, a második oltás (emlékeztető oltás) után is, immunmemória mellett is meg lehet fertőződni. A hatalmas különbség viszont abban lesz, hogy az oltással immunizált emberek sokkal sokkal ritkábban fognak súlyosan megbetegedni vagy belehalni a fertőzésbe. A lefolyás enyhébb vagy tünetmentes lesz.

Az oltottak megbetegedésének valószínűsége pedig azon is múlik, hogy milyen gyakran, milyen mennyiségű vírussal találkozunk. Ezért például azok az egészségügyi dolgozók, akik folyamatosan Covid-osztályokon vannak, az oltástól függetlenül is veszélyben vannak. (Ezt üzenem annak, aki a kórházi képriportok alatt számon kérte, miért vannak az oltott egészségügyi dolgozók védőruhába öltözve, ha hatásos az oltás...)

Minden oltástól várható valamennyi kellemetlenség is - nem jelentkezik mindenkinél, de akinél igen, az a normális immunreakció része: hőemelkedés, láz / izom- és ízületi fájdalom / levertség stb. A természetes és az oltóanyagos immunizálás során is lezajlik egy gyulladásos folyamat - anélkül nincs kórokozóra szakosodás.

Az emberek egy csoportja pedig túlérzékenységre is hajlamos. Ezért hallhatunk olyan híreket, hogy valaki közvetlenül az oltás után rosszul lesz. A túlérzékenység lényege, hogy az idegen anyagot az immunrendszerünk - bár az ténylegesen nem ártalmas - mégis veszélyesnek bélyegzi meg. A túlérzékenység hevessége és időbeli lezajlása változó: szinte azonnali, sokkos állapotot is kiválthat (anaphylaxia, pl. mogyóróallergia vagy az oltóanyag valamilyen összetevőjére való érzékenység), de az is lehet, hogy krónikus, lassú, elhúzódó lefolyású (pl. parlagfű-allergia). Nekem valahol a kettő közt van ilyen hajlamom, néhány nap/egy hét alatt szokott kialakulni.

Amikor több 10-100 millió embert oltunk, statisztikailag lehetetlen, hogy pl. ilyen félnótások mint én, ne kerüljenek bele a kalapba, és mondjuk ne legyen túlérzékenységi reakciójuk egy influenza elleni védőoltás után (2019. dec). Szintén a statisztikából jön, hogy néhány embernél egyéb események is egybeeshetnek az oltódás idejével: pl. egy agyvérzés vagy szívroham. Ugyanúgy, ahogy mondjuk egy közúti baleset. Utóbbit mégsem írjuk az éppen megkapott oltás számlájára. Mindegyik előfordul, ha elég sok emberből áll a mintánk. Ezek szomorú események, de igazából mindig együtt élünk vagy halunk velük.

Passzív immunizáció és a kismamák oltása

A kismamák oltása a passzív immunizáció egy csodálatos, természetes formája. Passzív immunizáció alatt azt értjük, hogy fogjuk a valaki által megtermelt ellenanyagokat és beadjuk a betegnek - ezért toborozzák a járvány óta a covidon átesetteket plazmaadásra. Ez viszont csak egy átmeneti védettséget tud biztosítani (sőt, inkább megelőzésre volna alkalmas). Felnőtteknél, akiknél már kialakult a betegség, sajnos kevéssé hatékony.

Ha viszont vesszük a fent ismertett folymatokat: a várandósak és a szoptató édesanyák oltásával, az anya szervezete kialakítja az adaptív immunválaszt, képessé válik megtermelni a védettséghez szükséges ellenanyagot, az kering a vérben. A baba-anya kapcsolatban maga az ellenanyag (pocakban a vér útján, szoptatáskor az anyatejjel) jut a babához, és nyújt számára védelmet mindaddig, amíg az anya védett. Ez sem egy új dolog, mindannyiunkkal megtörtént, így vagy úgy. Lényeg, hogy a babák ezzel párhuzamosan megkaphatják a kötelező oltásaikat, az anya oltása nem fog azokkal "összeadódni".

Hiedelmek, gondolkodási hibák

"Kénytelenek vagyunk eltorzítani a világ, valamint önmagunk megismerését" - írja Birtalan Balázs a Sorskönyv nélkül c. posthumus kötetében. Ezt egy gondosan toldozott-foltozott hidelemrendszeren keresztül műveljük, egyszerűen azért, hogy értelmezni/kezelni tudjuk a környezetünk egyébként felfoghatatlan sokféleségét. Vannak alaphiedelmeink önmagunkról, másokról és a világról, amik többé-kevésbé megfelelnek a valóságnak. Valamelyik valóságának. Mivel mindent soha nem fogunk tudni, a rendszerünk önkényes, és tartalmazni fog logikai hibákat, téves következtetéseket is. Ezekből kialakulhatnak sémák és olyan viselkedési formák, amik a helyzethez való alkalmazkodásban igazából nem segítenek (vagy régen segítettek, de már megváltoztak a körülmények, és jelenleg igazából gátolnak minket).

Az, hogy vannak ilyen hatékonytalan, (sőt!) káros viselkedésmintázataink, az negatív automatikus gondolatokban és az érzelmi, viselkedésbeli és testi reakciókban érhető tetten. Igen, testiekben is: felmegy a pumpa, lever a víz, megszédülök. Bármi lehet.

Járványtagadás, oltásellenesség, logikai torzítás

Mit tehetünk, ha a torzítás eszközeként már a logikát is képesek vagyunk felhasználni? Írok néhány példát: "Egyre több embert oltanak be, és mégis folyamatosan nő a betegek száma, véletlen? Aligha! Az oltástól leszünk betegek!" - van, akinek ez a hozzászólása a járvány áldozatainak hírére.

Fekete-fehér gondolkodás: "Ha nem nyújt az oltás teljes védelmet, akkor nem is hatékony." Valójában az oltás nem ad teljes védelmet, de csökkenti a megbetegedés és a súlyos betegség kialakulásának kockázatát.

Túláltalánosítás és negatív szűrés: "Több esetet is hallottam, hogy az XY oltástól rosszul lettek emberek, volt, aki bele is halt, ne mondja nekem senki, hogy ez az oltás nem életveszélyes!" Valójában több, mint 30 millió beoltottnak semmi baja nem lett, pedig ugyanazt az oltást kapták, mint az elhunytak, ilyen nagyságrendben ez tragikus, de véletlen egybeesés.

Korai vagy önkényes következtetés: "Tudok oltottakról, akik megbetegedtek, na akkor ki hazudik? Kész átverés ez az egész, az oltási kampány is csak jó üzlet valakinek."

Jövendőmondás: "Mindannyiunkat irányítani fognak az 5G-vel, az ehhez szükséges chipet adják be az oltással." Majd egyszer talán írok összefoglalót a központi idegrendszerről - hogy ott is mennyi mindent még senki sem tud - és akkor még abszurdabb lesz ez az irányítósdni. Most csak ennyit tennék hozzá: a 3G és a 4G is irányít minket - a vásárlási szokásainkat, a társadalmi problémákhoz való viszonyunkat, az emberi kapcsolataink minőségét, az énképünket, mindent is megmanipuláltak már. Mindent is tudnak rólunk. Tudják merre járunk, kit keresünk, min időzünk el. Mindenki önként viszi mindenhova a saját chipjét: okostelefonnak hívják. Aki ilyen formában aggódik a személyes szabadságáért, máris kezdheti a fogyasztói és netezési szokásaival a védekezést.

Kocsma vagy templom: a vírusnak mindegy

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 37.§ szerint a közoktatásban átadandó ismeretek az emberi szervezet felépítésének, működésének és a környezet kölcsönhatásainak törvényei. Melyik standionban?! - kérdem én.

Alvás, stresszkezelés, táplálkozás, mozgás, szex. Távolságtartás, maszk, oltás, #maradjotthon. Honnan fogjuk megtudni, hogy mi kell az egészségmegőrzéshez, és ki felelős az élhető vagy élhetetlen körülményekért?

A kórfolyamatokról itt nem is beszéltünk, csak az élettanról - az egészséges szervezet működésének egy kicsi, leegyszerűsített fejezetéről. Nincsen jobb ötletem, mint az ismeretszerzés, a tapasztalás és az ismeretterjesztés. Úgy több esélyünk van helyes következtetéseket levonni. Ahogyan a WHO alkotmánya fogalmaz: "az összes népeknek az orvosi, lélektani és rokontudományok által szerzett ismeretek birtokához juttatása fontos követelménye annak, hogy az egészség legmagasabb foka elérhető legyen."

A tested élettani válasza akkor is a fentiek szerint alakul egy fertőzés vagy oltás kapcsán, ha az érzelmeid, gondolataid és a viselkedésed hevesen tiltakozik a helyzettel szemben. Most az a helyzet, hogy világjárvány van. Ezek a törvények akkor is ilyenek, ha a tested nem kocsma, hanem templom. A vírus nem válogat. Ezt az önkényességet csak mi engedjük meg magunknak. Ecce homo.

---

Felhasznált irodalom:

Fonyó, A. (szerk., 2011): Az orvosi élettan tankönyve, Medicina könyvkiadó, Budapest

Tahamtan A. et al. (2017): An Overview of History, Evolution, and Manufacturing of Various Generations of Vaccines, J Arch Mil Med. 2017; 5(3):e12315. DOI: 10.5812/jamm.12315