Oltott v. oltatlan: gyakran ismételt (csavaros) kérdések a közösségi médiában

A különböző hírek és egyéb közösségi médiában terjedő bejegyzések kommentszekcióiban egyre hevesebb viták alakulnak ki a negyedik hullám felszálló ága kapcsán. Kicsit mindenki hitetlenkedik, kicsit mindenki ellentmondásokba kavarodik. Mondhatni áll a bál. Alábbiakban szó esik a védőoltással, a járványügyi állásfoglalásokkal és az egészségügyi ellátással kapcsolatos gyakoribb ellentmondásokról és azok (esetleges) feloldásáról.

Hátha egy random blognak könnyebb hinni. A közösségi oldalakon látható tendenciák valami ilyesmire utalnak.

I. Oltáskritika

"Az oltatlanokat el sem látják, szóval akkor kikkel is vannak tele a kórházak???" / "Ahhoz képest, hogy tavasszal azt mondták nem is lesz 4. hullám az átoltottságnak köszönhetően, vajon miert vár ránk tragikus időszak? Mégsem olyan jó ez az oltás, vagy mi lehet az oka??"

Egyrészről meglepően gyakran látom azt az érvelést, hogy mivel az oltatlanokat nem is látják el, ezért biztosan az oltottakkal van tele a kórház. Maga az alapgondolat egyértelműen az oltásokkal szembeni bizalmatlanságból, hovatovább oltásellenességből fakad, ami kapcsán több pontot is ki kell emelni:

Ad. 1: Álhírként terjed, hogy az oltatlanokat nem látják el. Ez önmagában is abszurd elgondolás. A társadalombíztosítás (tb) által fedezett egészségügyi ellátások jelenleg éppúgy mindenki számára elérhetők, mint máskor.

Igaz, a rendelések sokfelé korlátozottan elérhetők, a személyes orvos-beteg találkozások száma csökkentésre került, nőttek a várólisták, a tervezhető (halasztható) beavatkozások kitolódtak. Ezek önmagukban súlyos következményekkel fognak járni (későn felfedezett betegségek, krónikus betegek gondozásának romlása, szövődmények növekedett kockázata...) külön misét érdemelne.

Az viszont kijelenthető, hogy az akut problémával, illetve a sürgösségi orvosi segítséget igénylő esetekben a mentők és a szakellátást végző állami szolgáltatók senkitől sem tagadják meg az ellátást azért, mert nincs oltva.

Ad. 2: Szélsőségesebb félelem, hogy az oltás öl vagy hosszútávon egészségkárodosást (pl. meddőséget) okoz. Ebből a félelemből levezetve vannak, akik rendre azt állítják, hogy a kórházakban az oltás miatt növekszik a betegszám. Ez a valóságtól jelenleg legmesszebb álló "magyarázat" az egészségügyi rendszer fokozódó terhelésére. Valójában a közel 6 millió oltott magyar (vagy a világon több, mint 3 milliárd beoltott) populációban nem hullanak az emberek, mint a legyek. Esetleg rendkívül taknyosak...

Ad. 3: Minden valós életbeli tapasztalat azt mutatja, hogy az oltottak számára jelentősen kisebb kockázattal jár a COVID-19 fertőzés (honnan szedjük az ilyen következtetéseket, lásd lejebb az eset-kontroll lamentálást). Csak sosem lett volna szabad a védőoltásokat csodaszerként hirdetni. A bizalmatlanságot némiképpen ellensúlyozhatta volna a következetes, (nagyokat ígérgetés helyett) őszinte járványügyi kommunikáció:

1. A védőoltás nem feltétlen előzi meg a megbetegedést (de okkal bízhatunk benne, hogy a szervezet védekezőképességét erősíti a betegséggel szemben).

2. Az oltottak enyhébb tüneteket mutató betegek vagy tünetmentes fertőzők is lehetnek (mivelhogy várható volt, hogy a védetteknél az ismételt fertőzés náthaszerűvé mérséklődhet).

3. A védőoltás önmagában nem állítja meg a járványt (főleg nem a negyedik hullámot).

4. A megbetegedés kockázata nő a vírusnak való időbeli és mennyiségbeli kitettség növekedésével (ez az ún. viral load vagy vírusterhelés, gondoljunk például az oltott szülő kétlábon járó, szeretnivaló, lmbt-propagandától foggal-körömmel védendő óvodáskorú kis vírustenyészetére).

5. Nem tudhattuk előre, hogy az első oltási sor meddig jelent hatékony védelmet.

Lehetett volna igazat mondani. A szakmai prófétáskodás helyett is lehetett volna kevesebb hatásvadászattal, óvatosabban állást foglalni: a tudományban is mindig ott van a bizonytalanság. Kapja be a legtöbb hírportál is a dramaturgiáját és az esetleges felületességét. Pláne most. 1-2 év alatt lehetett volna olyan tudást átadni az embereknek, ami mellett nem mágikus gondolkodással, hanem logikával és ismeretekkel valamivel könnyebb volna feldolgozni a látszólagos vagy idővel kialakuló ellentmondásokat...

A kialakult tévhitek egyben átvezetnek ahhoz a problémához is, hogy a kormányzat továbbra sem hajlandó átláthatóan kommunikálni a járványhelyzettel kapcsolatban. Többek között például nem teszi közzé, hogy a kórházi ellátást igénylő COVID-19 betegek között milyen az oltott/oltatlan arány.

II. Nincs adat

"Nem lehet statisztikát vezetni arról, hogy ki oltott és ki oltatlan" / "A kormányzatnak nincsen adata arra vonatkozóan, hogy milyen arányban vannak a gépi lélegeztetést és intenzív terápiát igénylők közt az oltottak."

Ugyanmár. Csak mi vagyunk helikopter. A védőoltás beadása (mint minden más egészségügyi ellátási esemény is) bekerül az Elektronikus Egészségügyi Ellátási Térbe (EESZT). A járó- és fekvőbetegellátás egyik első eseménye a kórelőzmény felvétele, aminek az oltási kampány megkezdése óta mindig kötelező kérdése, hogy a beteg oltott-e. Így két forrásból is rendelkezésre áll a betegdokumentációban az oltottsági státusz.

Kizárt, hogy ezeket az adatokat (mint bármilyen más egészségügyi mutatót) ne lehetne anonim* módon statisztikailag összesíteni. Hihetetlen, hogy valamiért erre képtelenek vagyunk. Esetleg, hogy érthetetlen okokból titkoljuk.

Marad tehát egyelőre a szomszédos példa, Romániából, ahol tegnapi számítások szerint 3 percenként hal meg valaki COVID-19 fertőzében (az átoltottság valamivel 32% felett van), és ahol a kórházi ellátást igénylő COVID-19 betegek 87-90%-a nincs beoltva. Ez nagyjából összecseng azokkal az itthon orvoskörökben terjedő intézményközi (nem hivatalos) egyeztetésekkel, ami szerint 10 súlyos állapotú betegből, ha 1 oltott, (és akkor még nem térünk ki arra, hogy pl. a kínai oltás működik-e nálunk... ha valamire, erre nem lesz adat itthon). Mindenesetre nem véletlen az sem, hogy az itthoni népek sürgetik a harmadik oltást. Egyrészről várható volt, hogy szükségünk lesz emlékeztető oltásra, másrészről mentsük, ami menthető... hamár 3-4-szer annyit fizettünk egy elavultabb, kevésbé hatékony oltásért, mint az új, hatékonyabb technológiáért (a vakcinabeszerzésekre költött összegek nyilvánosak, Kína keresett rajtunk jobban).

III. Booster oltások

"Honnan tudták azt, hogy akiket így beoltottak, egyébként is nem voltak ellenállóak ezzel szemben?" / "Javaslom a sok tűpárnának, hogy nyugodtan regisztráljon a negyedikre, de már az ötödikre sem ártana, nehogy elfogyjon a csodalötty."

Ad. 1: A védőoltások hatékonyságával, biztonságosságával kapcsolatos kijelentéseket klinikai vizsgálatokra és valós életbeli bizonyítékokra alapozzák.

Általában úgy néznek ki ezek a vizsgálatok, hogy van egy viszonyítási alap, például egy kontrollcsoport: azonos méretű, korban, nemben, egészségi állapotban kb. azonos tulajdonságokkal rendelkező (adott esetben az oltatlan populációnál látott ellátási események önmagukban viszonyítási alapként szolgálhatnak). Így megfigyeljük azt, hogy mi történik az oltatlanokkal, aztánhogy hozzájuk képest mi történik a kétszer oltottakkal, aztán hogy a harmadik oltással látszik-e az oltatlanokhoz és a kétszer oltottakhoz képest valamilyen jelentősebb különbség az egészség/betegségkimenetelekben. Szóval az első kérdésre a válasz: összehasonlítják azzal a nagyon hasonló tulajdonságú csoporttal, akik nem voltak így vagy úgy, például beoltva.

Ad. 2: Sosem volt reális azt állítani, hogy egy teljesen új oltóanyag "mindig" védeni fog. Éppen ellenkezőleg, a kezdetektől lehetett számítani arra, hogy szükség lesz emlékeztető oltásokra, hiszen nincs az orvostudomány birtokában olyan tudás, ami alapján bizonyossággal megjósolható lenne, hogy mikor alakul ki tartós védelem.

Ennek két fő oka van:

1. Az emberi szervezet immunmemóriájának kapacitása korlátozott. Például azért is adjuk gyermekkorban a kötelező védőoltásokat, mert akkor még rendelkezésre áll a "tárhely", ahol a memóriasejtek fészkelnek.

2. Mivel a kórokozók szaporodási ciklusa rövid, rendkívül gyorsan képesek alkalmazkodni, változni (generációról generációra) a környezeti hatásokra. Éppen ezért idővel kialakulhatnak olyan variánsok, amelyeket már nem ismer fel a szervezetünk a korábbi tapasztalatok (védőoltás vagy betegségen átesés) alapján.

Az immunrendszer működésének járványtudatosság szempontjából fontosabb részeiről írtam itt: természetes és szerzett immunitás, oltási sémák és gondolati elhajlások.

IV. Kockázat, kockázat mindenhol

"Na menjetek mostmár a p*csba a rémhírkeltéssel" / "Persze, minden napra jut valami. Van, akit ezzel még tényleg meg lehet vezetni?"

Hétköznapivá vált, hogy a különböző hírportálok (szakmailag több-kevesebb sikerrel) közlik egy-egy klinikai vagy népegészségügyi kutatás eredményeit. Ezek az információk jóformán vákuumba kerülnek, hiszen a kutatási módszer vagy az adott következtetés erőssége (és egyben bizonytalansága) már nem széles körben érthető információk. Így történhet meg például, hogy amikor valahol igazolják, hogy az oltottak is fertőznek, a krónikusan dohányzók állapota gyorsabban romlik a vírusfertőzés hatására, vagy rosszabb kórlefolyásra számíthat az, aki már annyira kivan a magyar közélettől, hogy t.A.T.u-t hallgat munkaidőben, akkor hadbalendülnek a hárító cáfolatok: itt mindenki át akar verni minket, de főleg a Gyurcsány. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.

Jelen bejegyzésben még annyit rögzítenék, hogy egész egyszerűen nem tudunk biztosabbat mondani: az új COVID-19 elleni oltások is hordoznak magukban kockázatot, nem tudjuk, hogy lesz-e hosszútávon komolyabb nem kívánt hatásuk, ahogy azt sem, hogy egy-egy oltási séma meddig és milyen körölméynek között jelent védettséget. Amit viszont erősen tudni vélünk az az, hogy a COVID-19 fertőzéssel járó betegség rövid- és hosszútávon is veszélyesebb, mint az új oltásokkal járó kockázat. Ebben a kontextusban a "hosszútáv" mindig csak annyi időt jelenthet, amennyit már visszamenőleg megtapasztaltunk a járványból vagy az oltottságból.

Veszélyesebb, mert a COVID-19 betegség lehet súlyos és olyan gyors lefolyású, hogy az orvosi segítség már későn érkezik vagy alapból tehetetlen; másfelől pedig hosszútávú szövődményei is vannak (pl. a többnyire gyermekeknél jellenkező többszervi gyulladás).

A magam részéről sem tudom kizárni, hogy lesz-e az oltásnak (mRNS-t kaptam) hosszútávú nem kívánt hatása, de ebben a bizonytalanságban mindig arra gondolok, hogy az sem mindegy, hogy egy előre nem látott szövődmény mikor, milyen körülmények között, milyen kórlefolyással jelentkezik - akkor, amikor már nincs hely a kórházakban? Lassabban, s még valamilyen formában menthető, kezelhető?

Személy szerint a lelki nyugalmamnak is kellett a harmadik oltás. Most lesz egy éve, hogy kórházban voltam szövődményes COVID-19 fertőzéssel. Akkortájt még bőven az volt a retorika, hogy ez a fiatalokra nem is veszélyes... Nem kívánom senkinek.

Legyen ez mindenkinek a saját döntése. De legyen minél informáltabb, tájékozottabb ez a döntés. Érzelmekből, indulatokból most fokozottan magas kockázattal jár a segítséget, a kritikát, a tényeket, az ismereteket elutasítani. A saját létszükségletből tagadásban élők vagy a kényelemből közönyösek, a politikai érzékenységből hazugok vagy a sajátos gőgből ferdítők nap mint nap emberek, köztük barátaik és családjaik életét veszélyeztetik.

Kiszaladtam már ezen márciusban, ma sajnos csak a számadatokat kéne frissítenem, mert az üzenet továbbra is áll:

Találgatunk, ígérgetünk, tagadunk, hárítunk, kockáztatunk tovább, és ez borít minden mást, amit tudunk. Hogy a vírusok nem varázslatos módon terjednek, nem mágikus vagy mesterséges módon változnak, hanem a természet törvényei szerint.

Ezek a törvények közömbösek arra nézve, hogy mi milyen rész- és látszatintézkedésekkel csapjuk be magunkat és egymást. Egyszerre megrázó és dühítő leírni:

Nem vagyunk jobb helyzetben, mint a harmadik hullám felfutásakor, és sokkal több támogatást, segítséget, információt érdemelnétek ebben a járványban.

Egyre valószínűtlenebb, hogy a negyedik hullám ne okozzon nagyobb pusztítást, mint az elődje. Az oltás nem elég, az egészségügyi ellátás, az orvostudomány nem elég a járványkezelésben. Egész egyszerűen nem képes, nem is lehet képes az emberi tényezőt, azt az életközösségből fakadó felelősséget kiváltani, amit nálunk szervezetten ellehetetlenít és megoszt a határtalan és eszement politikai nyerészkedés.