Háttéranyag: törvények, nemiség és a tudás vélelmének fája

Az interszexualitás témájával először teológiai kontextusban kezdtem el foglalkozni 2018 őszén. Egészen Fokvárosig vitt az Ethics of Reciprocity projekt, ami az egyház, az alapvető emberi jogok és az LMBT közösség közti frusztrációkról szólt. A projektmunkám egy fúziós kísérlet volt: a biológiai és társadalmi identitás vizsgálata különböző tudományos ismeretek mentén, valamint az egyes elemek elhelyezése az ige test-lélek-szellem tengelyén.

Összefoglaló arról, hogy miért irogatok a Magyar Narancsba.

Először az alkotmányosság, a férfiak mellbimbója és az interszexualitás közti logikai kapcsolatról írtam: Két nem között (2021. július 8.)

Trigger: a gyermekvédelmi tv. módosítása azzal az indokkal, hogy Magyarország kormánya védi a születési nemnek megfelelő önazonossághoz való jogot.

Másodszor arról írtam, hogy a nemi átalakító kezelés nálunk lényegében nem létezik: A nemváltoztatás mítosza Magyarországon (2021. augusztus 12.)

Trigger: "gyermekvédelmi" népszavazás.

Ezt követően Betlen Anna hívott vitára (Utópia és disztópia), kritikájára válaszul jelent meg a napokban a harmadik cikkem, ami lényegében arról szól, hogy az orvostudomány nem vaktában szokott irányt váltani, a közösségeinket érzékenyen érintő átpolitizált / démonizált / ideologizált kérdésekben sem: A bizonytalanság tudománya (2021. szeptember 23.)

De hogy jutottam el odáig, hogy névvel, arccal állást foglaljak ezekben a kérdésekben?

A tudás vélelmének fája

A szerteágazó teológiai gondolatjáték, az így kialakult egészség-identitás modell központi eleme az emberi elme lett (lélek helyett), amit később diplomamunkámban adaptáltam népegészségügyi kontextusra: egészségtudatosságra és szociális tehetetlenségre. Témavezetőm Államtitkár asszony (ekkor még a SE Népegészségtani Intézet igazgatója) volt. Később ennek kapcsán is kerültem az EMMI-be, aztán pedig az NNK-ba. Nagyjából ennyit a rendhagyó orvosi pályakezdésemről.

Az elmúlt években főleg orvosi kommunikációval, egészségneveléssel, egészségügyi erőforrásgazdálkodással és ágazati munkajoggal foglalkoztam. Szóval mi a tökömnek álltam bele júliusban a gyermekek születési nemének, önazonosságának elrongyolásáról és az "lmbt-átnevelésről" szóló kormányzati kommunikációba? Miért nem hagytam szó nélkül a "gyermekvédelmi" népszavazás egyes kérdéseit?

Mert egy egészségesebb, tanuló társadalomban szeretnék élni.

A "témaválasztás" szempontjából fontos előzmény, hogy olyan bibliai keresztény családban nőttem fel, ahol a női-férfi teremtettségen kívül a szexualitás, mint téma csak két pólus mentén létezett: bűn vagy házasság. A védett környezetnek és bizonyos keresztény közösségeknek köszönhetően, végülis olyan "mintapolgár" lettem, aki 16-18 éves kora előtt nagyjából nem is hallott a gendersárkányokról vagy a melegekről. Csak egy szemléletes példa: bőven a boncteremben álltam már fehér köpenyben, amikor elkezdett leesni, hogy egy meztelen emberi test nem csak a szexről szól. Képzelhetitek milyen volt a természettudományok világába beletanulni egy olyan mágikus világból érkezve, ahol ma is mindenre van egy hangzatos, megfoghatatlan válasz.

Az egyetemi évek során akarva-akaratlan elkezdtem összemérni a tudományos és a bibliai igazságokat, és évekig katartikus élmény volt, amikor egy természeti törvény átfedésbe került valamely bibliában is szereplő kijelentéssel. Például a Blue Brain projekt: az agyunk matematikai értelemben egy multiverzum, legalább 11 dimenzióban kódolja a tudatot és a tudattalant, ami az idegsejthálózatok elektromos jeleinek és elektromágneses mezőinek az összvetülete, egybevetve azzal a képességünkkel, hogy pl. tanulási folyamatok mentén az idegsejtek közti kapcsolatok megváltozhatnak, új mintákat vehetnek fel (neuroplaszticitás ~ programozás) nekem szépen összecsengett azzal az igével, hogy "ne igazodjatok e világ mintázataihoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával" [Róma 12:2].

Jelenleg kevésbé vagyok lelkes. Még ma is próbálom meghaladni azokat a kegyetlen mércéket, amiket bizonyos intézményesített kereszténymozgalmaknak köszönhetően készségesen internalizáltam gyermekkoromban és fiatal felnőttként. Pedig az ige a mai tudományos ismeretekkel egybevetve izgalmas diszkurzus is lehetne, nem tartom haszontalannak a bibliaismeretet sem.

Az emberi agy - szemben az élettereinkkel és a környezetünkkel - alig változott az elmúlt párezer évben. Erre vannak orvosilag megfogható, objketív bizonyítékok is, de közvetett példákból is levezethető. Már az ókori görög meg római gondolkodók kilogikáztak egy rakat dolgot, amit mi véres verejtékkel raktunk össze vagy próbálunk összerakni. A díszlet, a tempó és az információ, az ingerek mennyisége drámai módon változott az emberiség történetében, éppen csak mi emberek nem tudunk ehhez alkalmazkodni, a szellemi és érzelmi képességeink közel azonosak maradtak. A biológiai evolúció messze elmaradt a technológia fejlődésétől. De a társadalmi strukturák alakulásától is.

Írok példát, Szókratész és asztali társasága, bár az elképzelést abszurdnak tartja saját társadalmi viszonyaiban, mégis lépésről lépésre kilogikázza, hogy az ideális államban a nemek közt egyenjogúság van, a biológiai szerepkülönbségektől függetlenül is (Platón: Állam, 451d-től). Mi erre azóta se voltunk képesek rájönni / mi ezt azóta sem tudtuk megvalósítani.

Rövidre fordítva a szót, még mindig Platón alapján, az agyunk három nagy programot futtat: tanulás, indulatok és élvezetek. Utóbbi kapcsolódhat a táplálkozáshoz, nemiséghez, a testi egészség megéléséhez stb. Néha annyira alapmodulként fut ez a program, hogy már észre sem vesszük, hogy élvezetekről vagy vágyakról van szó. Ami pedig az indulatokat illeti... érzelmileg nagyjából ugyanazok az ősemberek vagyunk, akik az elődeink voltak, ugyanazok a stresszreakciók zajlanak le bennünk, csak most nem a vadállatok, hanem az autóbalesetek törnek az életünkre és jó esetben nem az éhséggel küzdünk, hanem a munkával. Vagy éppen egymás életmódjával. Szellem-elme-test, kerülhetsz-e egyensúlyba?

A nemiség mindenkit érdekel

Az elfojtás kultúrája és a blöffkultúra erősen összefonódva működik a köreinkben. A kettőből együtt következnek azok az összecsapások, amik akár a keresztény értékek, akár az lmbt-mozgalom kapujában csapnak össze, de mindig heves indulatokat váltanak ki. Erős tehát a gyanúm, hogy a nemiség kérdése mindenkit érdekel, ideértve az lmbt témákat is.

A kulturális elfojtásból következik, hogy bárkit vagy bármit könnyebben démonizálunk, minthogy elfogadjuk a bizonytalanságot vagy vállaljuk a felelősséget önmagunkért. Pedig az emberi agy jelenleg nem képes olyan mértékű alkalmazkodásra, mint amit elvárunk tőle. Ezért is fogad el akár feltétel nélkül olyan magyarázatokat, amik felett eljárt az idő, és amelyek nem vizsgálhatók, nem bizonyíthatók vagy akár ellent is mondanak annak, amit viszont tapasztalni, tudni lehet. Egy nagy baj van az ilyen természetellenes megoldásokkal:

Betegek leszünk tőle.

Az elmúlt időszakban, a cikkeim megjelenésével 3 féle reakcióval találkoztam a leggyakrabban:

I. "Ez érdekes téma, de miért kell politizálni?" Mert minden politika, a hétköznapok embereinek vissza kéne vennie magához a politikát.

II. "Léteznek, de olyan kevesen vannak, hogy nem léteznek" Máshogy fogalmazva: nem üti meg az ingerküszöbömet addig, amíg nincs személyes érintettségem.

A kisebbségvédelem pedig az együttélés egy fontos eleme. Bárki kerülhet kisebbségbe, ami igazságtalan helyzetbe hozhatja, jogos érdekeit sértheti. Mindaddig, amíg az államszervezés bűvös szavai az "igazságosság" vagy az "egyenjogúság", addig nem hivatkozhatunk arra, hogy valaki kisebbségben van. Hétköznapi életben folyamatosan megjelenő problémákkal kapcsolatban biztosan nem. Vagy mondjunk igazat, s vállaljuk fel, hogy önkényesek vagyunk. Csókolom.

III. "Nem mindenki olyan, mint mi, ergo veszélyben vagyunk azok miatt, akik nem olyanok mint mi" Vagyishogy: nem ismerjük őket, nem ismerjük magunkat, félünk.

Az interszexuális emberek létezése számtalan témát megnyit, amit korábban tudni véltünk a nemiséggel kapcsolatban, de ha egyszerűen a tényeknél maradunk: 1000-ből 1-2 ember biológiailag nem egyértelműen nő vagy férfi. Azt senki nem vitatta, hogy a többi 998-999 egyértelműen nő vagy férfi. Senki nem akarja velük elhitetni, hogy ők igazából nem nők vagy férfiak. A kvantitatív orvosi bizonyítékok is azt mutatják, hogy az interszexuális emberek túlnyomó többsége (kb. 85-90%-a) egyértelműen nőként vagy férfiként azonosul, pont ahogy a társadalom elvárja tőle (bár nem feltétlen azért). A fennmaradó kisebb hányadban pedig olyan anatómiai-élettani állapotokról van szó, ahol kevertneműségről beszélhetünk, így szintén teljesen világos (is lehetne), hogy miért nem tudják magukat besorolni egyik vagy másik kategóriába.

Vannak olyan objektív emberi körülmények, amelyeket jogi tényekként kell vagy kellene kezelnünk. Ilyen például a születés, a halál, a nem vagy a testi fogyatékosság. Ezeken felül vannak embertől (általában) független jogi körülmények is, például természeti jelenségek, köztük az elháríthatatlan okok... mint a genetikai meghatározottság, a nemi szervek vagy az idegrendszer fejlődése. Ezek jogi elismerése mindannyiunk érdeke.

Aggódunk a családokért?

Honneth szerint az elismerés megvonásának három fő típusa különíthető el, mindhárom megjelenhet a családban is, mindhárom megjelenik az lmbti-vitában is:

- testi integritás megsértése (pl. verés, "normalizáló" műtét);

- jogok megvonása (pl. önrendelkezési jog korlátozása, családjogok hiánya);

- életformák megvetése (pl. Mózes törvényei alapján).

Mindegyik típus a megvetés egy formáját jelenti, ami rombolja a személyiséget és az önbecsülést is. Honneth ennek jelentőségét a "megbetegítés", a "pszichés halál", és a "társadalmi halál" veszélyével érzékelteti. Az elmélet keretei közt akkor beszélhetünk sikeres személyiségfejlődésről, ha a másokhoz való szeretetteljes kötődésben és a különbségek megtapasztalásában kialakuló konfliktusok megoldóhatók. Ez viszont egy olyan országban, ahol szerencsekeréken szokás kipörgetni, hogy éppen kitől kell félni vagy kit kell gyűlölni... egyre nehezebb. We are set up to fail.

Az LMBTI-közösség csoportjai még csak nem is természetükből adódóan próbálnak együtt mozogni, hanem mert belekényszerítettük őket a folytonos védekezés, magyarázkodás és a jogorvoslati labirintus útvesztőibe. Szerintem erről beszélni kell.

Valójában az életünk találkozástól találkozásig zajlik. Az évek óta tartó keresztény és családbarát címkékkel ellátott kormányzati hergelésnek a valós életbeli problémákhoz nem sok köze van. Az egyháznak és az államnak nem hihetünk. Ezek nem ismerik a törvényt.

---

Felhasznált irodalom:

Aydin et al. (2019): Frequency of Ambiguous Genitalia in 14,177 Newborns in Turkey, J of Endocrine Society, 2019;3(6):1185–1195.

Babu et al. (2020): Gender identity disorder (GID) in adolescents and adults with differences of sex development (DSD): A systematic review and meta-analysis. J Pediatr Urol. 2021 Feb;17(1):39-47.

Bustos et al. (2021): Regret after Gender-affirmation Surgery: A Systematic Review and Meta-analysis of Prevalence, Plastic and Reconstructive Surgery, 2021;(3): e3477

Fisher et al. (2016): Gender identity, gender assignment and reassignment in individuals with disorders of sex development: a major of dilemma. J Endocrinol Invest. 2016 Nov;39(11):1207-1224.

Kreukels et al. (2018) dsd-LIFE group. Gender Dysphoria and Gender Change in Disorders of Sex Development/Intersex Conditions: Results From the dsd-LIFE Study. J Sex Med. 2018 May;15(5):777-785.

Lee et al. (2006): Global Disorders of Sex Development Update since 2006: Perceptions, Approach and Care. Horm Res Paediatr. 2016;85(3):158-80.

Mehmood & Rentea (2021): Ambiguous Genitalia And Disorders of Sexual Differentiation. In: StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing.

Meyer et al. (2020): Safety and rapid efficacy of guideline-based gender-affirming hormone therapy: an analysis of 388 individuals diagnosed with gender dysphoria, European J of Endocrinology, 2020;182(2):149-156.

Puneet et al. (2018): Suicide Among Transgender and Gender-Nonconforming People. Prim Care Companion CNS Disord. 2018;20(3):18nr02273.

Zeeman & Aranda (2020): A Systematic Review of the Health and Healthcare Inequalities for People with Intersex Variance. International J of environmental research and public health, 17(18):6533.

WHO (2021): Suicide worldwide in 2019, Global Health Estimates. ISBN 978-92-4-002664-3